Nagyon sok nő volt mindig is körülöttem, ápoltam ezeket a kapcsolatokat, sokszor persze önös érdektől is vezérelve: legyen mindig kéznél elég csaj. Néha viszont komolyan azt gondoltam ezek igazi barátságok amit az idő patinája csak értékesebbé tesz mindkét fél számára. Valahol 40-es éveim elején jött a felismerés: a nők nem lehetnek a barátaim, semmi nincsen egy ilyen kapcsolatban ami viselné magán egy barátság ismérveit. Amíg a férfiakkal lehetek szókimondó és őszinte addig egy nőnek ezek a kifejezések csak addig hangzanak, jól amíg nem eléjük tartjuk éppen a tükröt.
Emlékszem, hogy évtizedes kapcsolat szűnt meg máról holnapra pedig csak szimplán elmondtam egy barátnőmnek mennyire hanyagul kezel egyes helyzeteket kettőnk között. Tényleg? Tényleg! Puff és soha többé nem beszélt velem, holott addig hetente hívogatott a pasis történéseivel, tanácsaimat kikérve. Egy férfival ez soha elő nem fordulhatna! Sőt, az igazi barátom a szemembe mondja mi a hibám, hol vétettem és nem megítél vele hanem segít, hogy ezt én is lássam ha valamiért magamtól nem menne. A másik klasszikus sztori annyira hétköznapi, hogy igazából jelenségnek hívnám inkább: egy nő csak addig barát amíg nincsen egy pasi az életében mert onnantól megszűnik az életünkben, mintha soha nem ismertük volna. Néha egy telefon, vagy még annyi sem és kész, hiszen neki kerek az élete, talán ezért is olyan nagyszerűek a nő-nő barátságok, nincsen bennük semmi elvárás és ez működik is kölcsönösen. Tanácsot is felesleges adni, még soha nem láttam olyat aki nem a saját kárán tanult volna, vagy még azon sem. Ugyanazok a körök, mint a hörcsög a kerékben, körbe és körbe…
A legnagyobb akadályt a végére hagytam, rájöttem, hogy egyszerűen nem érdekel a nők élete és világa sem. Annyira máshol járunk, más dolgok érdekelnek és máshogyan látok mindent, hogy szinte nem is egy közös bolygón élünk. Kizárólag az ismerkedési fázisban jön annyi új info ami még érdekes lehet, meg persze a nő-férfi játék, de idővel mindig rájöttem, hogy a nőkkel egyszerűen nem történik semmi de semmi érdekes ami számomra szórakoztató lenne. Ha felhívom bármelyik barátomat akkor általában van olyan sztori amiben elmerülhetünk és akár súrolja a hihetetlen kategóriát de esküszöm, hogy egy csajtól tízévente hallok ilyet! Akkor miért is beszélgetünk a semmiről? Na ezt már magam sem tudom.
Mára leépítettem a kis közösséget, csak és akkor beszélek bármelyikkel is ha céltudatosan haladunk a szex megbeszélésének irányába, nincsen más amit tudni akarok róluk. Nincsen hatalmuk felettem, ha az egyik lemond egy randit akkor nem húzom fel magam, mint régen, a csacska kis fordulatokon, igen, persze, semmi gond, megértem, hogy beteg a barátnőd macskája és vele kell lenned, ugyan, tényleg semmi gond. Mosoly. Már régen lebeszéltem a B tervet a másik csajjal.
Azóta rendezett a kapcsolatom a női nemmel, amióta sikerült félvállról vennem őket, nincsen tétje egy találkozónak sem, sőt, néha még hálás is vagyok ha nem nekem kell lemondani egy randit valami munkára hivatkozva. Sok nőt kell egy férfinak maga körül tartani és abban a pillanatban megszűnik minden függőség, legyen az szex vagy a " barátság". Tehát kedves barátnőim búcsúzom, mi már csak a franciaágyon leszünk közös platformon! ;)
